A város története

A város területén fellelhetõ legkorábbi nyomok a római korból valók. Valószínûleg lakott település is volt itt, amelyet a Borostyánút közelsége is bizonyít.

Lenti elsõ említése 1237-bõl való még Nemith néven. A település mellett azonban jóval nagyobb jelentõséggel bírt a település határában a XIII. század elején elkészült mocsárvár, amely a Kerka árterében szigetekre épült, és nehezen bevehetõnek számított. IV. Béla a környéket elvette addigi birtokosától, Buzádtól. 1275-ben már mint királyi vadászfalu ismeretes. 1343-ban Nagy Lajos király Lendvai Miklósnak adományozta a várat a faluval együtt. Halála után a birtok hosszú idõre a Bánffyak birtokába került.

1381-ben mezõvárosi rangot kapott a település. Ekkortájt ismeretes Lenti tagozódása a vár körüli Belsõ Lentire és a tõle nyugatra lévõ Külsõ Lentire. Lenti vára a törökök által többször ostrom alá került, ám elfoglalni nem sikerült, viszont ez idõ tájt az alsó települések nagymértékben elnéptelenedtek.

1768-ban Esterházyak egy úrbéli rendelkezéssel eltörlték a város privilégiumait, így fejlõdése jó idõre megtorpant. 1770-ben épült az elemi iskolája. Ekkor Lenti lélekszáma 567 fõ volt.

1890-ben készült el a Zalaegerszeg – Lenti – Csáktornya vasútvonal, amely komoly gazdasági fellendülést hozott a településnek. Az I. világháború során a kevert nemzetiségû településen komoly ellentét alakult ki a magyarok és a horvátok között. A trianoni békeszerzõdés során meghúzott új határ közvetlen Lenti közelében húzódott, amely egyben azt is jelentette, hogy az alsólendvai járásszékhely is a határon túlra, a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz került, így a térség irányításának feladata Lentire hárult. 1925-tõl járásszékhely lett, aminek azonban megfelelõ intézményrendszer hiányában egészen 1950-ig nem tudott jól eleget tenni.

Az 1920-as években indult meg az iparosodás Lentin. 1922-ben megalakult a Kerkavölgyi Faipari Rt. fûrészüzem, amely ekkor a térség legnagyobb vállalata volt. 1923-ban pótkávégyár is létesült itt. 1924-ben ipari iskola, 1928-ban óvoda, 1933-ban polgári, 1938-ban négytantermes katolikus iskola nyitotta meg kapuit a járásszékhelyen.

A II. világháborút követõen Lenti nem indult komolyabb fejlõdésnek, egészen az 1960-as évekig, amikor is megyei határozat alapján Zala megye harmadik ipari központját kívánták itt létrehozni. Ekkor épültek a Zalaegerszegi Ruhagyár és az Erdõgazdaság Fûz- és Kosáripari Vállalat helyi üzemei. 1961-tõl gimnázium is mûködik a településen, amely végül 1969-ben kapta meg a nagyközségi rangot. 1965-ben hozzácsatolták Mumort, 1977-ben Lentiszombathelyt.

Végül 1979. január 1-jén városi rangot kapott a település – egyúttal még néhány környezõ települést (Bárszentmihályfát, Lentikápolnát, Máhomfát) is Lentihez csatoltak. A város azóta is töretlen lendülettel fejlõdik.