Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékeztek március 15-én szerdán délután Lentiben. A hagyományoknak megfelelően az ünnepségre a gimnázium előtt található emlékparkban került sor, ahol Horváth László polgármester mondott ünnepi beszédet és idézte fel a kor eseményeit.

- A forradalom és szabadságharc résztvevőinek legyenek azok bármilyen formában is részesei az eseménynek, legfontosabb volt szülőföldjük szeretete, hiszen ezért harcoltak, hogy lakóhelyük szabad legyen, felvirágozzon, ne mások döntsenek annak sorsáról, hanem ők maguk. Soha nem szabad ezt elfelejtenünk, hiszen a szülőföldünk az, ahol megszülettünk, ahol felneveltek bennünket, ahol élünk. A forradalmi eszméket '48-ban nagyon erős nemzeti érzés és szabadságvágy táplálta. Hadd kérdezzem meg, hogy vajon hányan érzik magukénak ma az ünnepet, és hányan emlékeznek? Sokan vagyunk, de lehet, hogy lehetnénk ma itt még többen is. Jó lenne, ha mindenki legalább egy percre megállna a hősök emléke előtt, és tiszteletüket fejezné ki irántuk. Jó lenne, ha minden fiatal tudná, mi történt '48. március 15-én és az azt követő időszakban. És jó lenne, hogyha ugyanúgy, mint ahogy tegnap Lendván, a fiatalok el tudnák énekelni a Kossuth nótát. Bízom benne, hogy el tudják és el tudják szavalni a nemzeti dalt is. Ha az ifjúság nem tanulja meg a történelmi alapokat, elveszett a jövő, és már csak a puszta múlt marad. Maradunk mi is, mint azok, akik évente megemlékeznek a szabadságharc kitöréséről.

A szabadságharc hősei megértették, hogy a haza ott van, ahol az emberek szeretik azt a helyet, ahol élnek, ahová tartozunk, és ami hozzánk is tartozik. Nem vágynak máshová, vagy ha mégis vágynak, ha el is mennek, visszatérnek hazájukba, lakóhelyükre. Nem hódolnak be távoli gazdag hatalmak imádatának, és a haza ott van, ahol emberöltők óta magyarul ugyanazon a nyelven szólítjuk egymást. Persze a hazát nem lehet elcserélni, nem lehet szétosztani, elárulni és nem lehet a határokat átrajzolni. Mit is kívánt '48-ban a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság és egyetértés. Ezt kívánjuk ma is. Legyen béke, ne kelljen a háború árnyékában élnünk, dolgozhassunk, élhessünk szabadon, biztonságban. Ne legyen ellensége a magyarnak sem Brüsszelben, sem itthon, és legyen egyetértés, összefogás az országunk, szülőföldünk lenti építésére, gyarapítására. Ezt szeretnék az emberek, úgy gondolom, Magyarországon és itt Lentiben is tudva azt, hogy a közösség sokkal erősebb, sokkal erősebb annál, azoknál, akik megosztják és egymás ellen fordítják a magyar embereket. Hiszem azt, hogy munkánk gyümölcseként gyermekeink számára egy szebb jövőt berendezni.

A beszéd után az Arany János Általános Iskola diákjainak műsorát tekinthették meg a megemlékezés résztvevői, majd az ünnepség koszorúzással zárult, mely során a város önkormányzatának, közintézményeinek képviselői és civil szervezetek, helyi lakosok főhajtással tisztelegtek a forradalom áldozatainak emléke előtt.